Amikor nyaralni megyünk, legtöbb esetben elkerülhetetlen az autópálya használata. Az egyetlen hely a világon, ahol az ember előítéletekkel élhet. 

Az autópálya bizonyos jogszabályok szerint 2x2 sávos, leállósávval rendelkező és szintbeli kereszteződést nem tartalmazó utat jelent, meg gondolom vannak ilyen kitételek milyen szélesnek kell lennie a sávnak, de ez már nem annyira érdekes. Érdekes viszont mi mindent csinálhatunk az autópályán. Mit láthatunk, kivel találkozhatunk?

Kedvencem a román kamionos. Semmi bántót nem tudnék rájuk mondani, hiszen tisztességes becsületes emberek otthon, vagy másutt, de az autópályán teljesen gyökerek :)

Például képesek arra, hogy kacsázva haladjanak az úton. Sosem vezettem még kamiont, de valahogy a román kamionosnak kevés az egy sáv (elvileg nem előzhet ugye). Aztán ha egyszer a kocsija felgyorsul valamilyen hihetetlen okból kifolyólag, akkor tuti előzésbe kezd. Ma itthon az autópályán elvileg nem szabad előzni 7,5 tonna megengedett legnagyobb össztömeg feletti gépjárművel (írhatnák a jogszabályba, hogy kamionnal). Ennek ellenére a román előz :D Ez azt jelenti, hogy 5 percen keresztül előz egy másik kamiont, mivel nagyjából 90-el mennek, de ha odalép, akár 92-ig felmegy a sebességmérő. Te meg szívsz mögötte.

Egyszer ezért. Aztán azért is, mert az előzést tuti úgy kezdi meg, hogy belenéz a tükörbe, majd elkiáltja magát: jóóóóvanazúgy, kicsit várjál. Ez a te autódból úgy néz ki, hogy mész 130-al (többé kevésbé), és kijön eléd az utolsó pillanatban 89-el. Ha a dudát nyomod, hasztalan, mert 15 méterrel van előtted a sofőr, és köztetek a pótkocsi. Ha villogtatsz, hasztalan, mert nem lát téged. Ha esetleg lát és hall, akkor úgyis tojik a fejedre. 

Itt egy csodaszép válogatás mennyire jófejek :)

A másik kedvencem a török/szír/jordán/közel keleti vendégmunkás. Velük sincs amúgy semmi baj, csak messziről kiszúrhatóak :) Fekete Mercedes, természetesen sedan. Valami német kisváros van a rendszámában. Elöl vezet az ember, hátul ül az asszony fejkendővel. Szemmel láthatóan nem beszélgetnek egymással. Furcsa.

A következő kedvenc csoport a családosok. Többnyire kiskategóriás egyterűvel vannak, vagy nagykategóriás kombi vagy egyterű. Alap, hogy hátul kint van a vigyázz rám matrica, amelyet egy baleset esetén minden bizonnyal figyelembe vesz a másik sofőr. Erre kéne egy statisztika.

A hátsó ablakon matricák tömkelege, hello kitty, vagy spongyabob, vagy épp amit a tesco-ban adnak valamihez. az igazán elvetemültek pedig üvegfestékkel rajzolnak a gyereknek valamit. A szabad gyerekek viszont brutálisan összetapicskolják az üveget.

Igen, mindegyikhez volt szerencsém :D

Aztán jönnek a céges autósok. Ezeket két részre kell bontani. Az egyik rész amikor a cég egy jobb nyugati kocsit ad a képviselőjük alá. Ez volnék pl én is. Ezek az emberek többnyire a megengedett sebesség felett mennek, de pont annyival, hogy a radar még ne mérje be őket. Egyik részük türelmes, másik részük tolakodó-villogtatós. Valószínű az üzleti életben is hasonlóak :D 

Hátul üresen árválkodik a gyerekülés, hisz a gyerek oktatási intézményben van épp, amíg apa dolgozik. Telefon kihangosítón, vagy fülhallgatón (ez utóbbi Franciaországban a héten lett betiltva). Amikor kiszállnak a benzinkúton, egyik kezükben a kocsikulcs, másikban a telefon, vagy irattárca. Az egész hét fáradtsága arcukon. Mindig tudják melyik kúton érdemes megállni, melyiken ingyenes a wc, és ha előttük állt be egy turista busz, gyorsan sietnek, hogy a kiskölykök pancsolása előtt dobjanak egy sárgát. 

A másik kategória, amikor a cég nem túl sikeres, és egy lepattant autót tesznek a szegény munkatársuk alá. Ez felér egy komplett időutazással, hiszen ma már nem látsz 1.0-ás Suzuki GL-t, vagy csak nagy ritkán. Igen az első szériából. Vagy FIAT fiorino. Ők azok akik 80-90-el mennek a pályán, mert ennyit bír a gép, vagy éppen spórolnak, mert a cég elvárja. Ha már néhány fokozattal komolyabb kocsit kapnak, rendkívül megbecsülik, és ránézésre azt hiszik magukról, hogy ők a Wall Street farkasai. Persze minden bizonnyal nagyon rendes emberek, nem akarok bántani senkit, csak mókás megfigyelni az embereket :)

Következő kedvenc csoportom a lepattant, többnyire távol-keleti kistehergépkocsival járó "szakik". 70-el mennek, vezetői vizsgájukon tuti be lett ikszelve a "néz de nem lát" hiba. Teljesen külön utat hoznék nekik létre, hiszen fogalmuk nincs a körülöttük lévő világról. Elképzelhető, hogy mama otthon bátorítja őket, hogy a papa jól vezet...aha. Néha még csöveket vagy létrákat is visznek a kocsin, amitől még lassabbak lesznek. Ha egy kamion utoléri őket, és valahogy jelzi nekik, hogy ez a gép menne gyorsabban is, csak nyomni kéne, a "szaki" csak mutogat, ha nem tetszik előzz meg! Már ha észreveszi, hogy mögötte van egy kamion. PErsze a kamionos román, tehát meg fogja előzni...ez egy ördögi kör. 

Ha sokat járunk az autópályán, az előítéleteink segítenek elkerülni egy balesetet. Látjuk miként mozog a másik fél, figyelünk rá, és ha kell fékezünk. Ha feltétel nélkül megbízunk abban, hogy mindenki betartja a szabályokat, tuti hogy összeütközés lesz a vége. Ilyenkor nyáron sokkal óvatosabban megyek pl az M7-es autópályán, hiszen tudom, hogy a többi autós többsége 70-nél többel nem haladt egész évben. Fogalmuk sincs arról, milyen a másik (esetleg gyorsabb, vagy nagyobb) autóban utazni. Nekik a legfontosabb, hogy aki náluk gyorsabban megy, az hülye, hova siet, és egyébként is az ilyeneket ki kéne tiltani az utakról. Véletlenül sem jut eszükbe az, hogy 100 km/h felett is lehet haladni, akár még biztonságosan is.